HIV/AIDS kezelése

A HIV/AIDS betegség egyelőre nem gyógyítható meg véglegesen, de a betegek állapota stabilizálható.

A HIV/AIDS betegség egyelőre nem gyógyítható meg véglegesen, de a betegek állapota stabilizálható, ha a gyógyszeres kezelés hatására a vírus a vérben úgynevezett ’kimutathatósági szint’ alatt marad (jelenleg ez 20 víruskópia/mm3).

bxp39632hHa a vírus kimutatható, nagyon fontos, hogy a páciensek tudják, hogy mit tehetnek azért, hogy a vírus kimutathatósági szint alá kerüljön, vagy a lehető legalacsonyabb szinten maradjon. Az HIV/AIDS betegséggel, illetve annak kezelésével kapcsolatos információk megszerzése a legfontosabb tényező a sikeres HIV ellenes kezelés elérésében.

Igazán hatékony HIV ellenes terápia egészen a 90-es évek közepéig (pontosabban 1995-ig), nem állt rendelkezésünkre. A HAART (hatékony, kombinált antiretroviralis terápia) bevezetésével azonban a HIV-fertőzöttek hosszabb, egészségesebb életet élhetnek. A HIV-pozitivitás egyelőre egy élethosszig tartó, gyógyíthatatlan állapot, de ez ma már évtizedekig fenntartható, sőt jelentősen javulhat is az életminőség egy hatékony HIV/AIDS ellenes kezeléssel. Az életminőség javulása mellett az utóbbi évek legnagyobb problémája a HIV/AIDS ellenes gyógyszeres kezelés hosszú távú mellékhatásai (anyagcsere és szív-érrendszeri megbetegedések, hyperlipidaemia, lipodystrophia és zsíreloszlási zavarok) és a betegek öregedésével (aging) járó problémák.

A vérben mérhető vírusmennyiség lehető legalacsonyabb szinten tartásával a HIV-ellenes kezelés megakadályozza a fertőzések ellen védekező CD4 típusú T-sejtek számának csökkenését. Magasabb CD4 számmal, azaz erősebb immunrendszerrel a beteg sokkal tovább marad egészséges és jól érezheti magát, tehát nem alakulnak ki az életminőséget alapvetően rontó fertőzések, úgynevezett opportunista infekciók és az AIDS stádiumhoz társuló daganatok (a Kaposi szarkóma és a non-Hodgkin limfómák).

A HIV ellenes terápia mindazonáltal önmagában is negatív hatással lehet a HIV-fertőzöttek életminőségére. Valamennyi vírusellenes gyógyszerkombináció rendelkezhet bizonyos akut mellékhatásokkal (például hányinger, hányás, hasmenés, fejfájás, bőrkiütés, szédülés, végtagzsibbadás stb.), egyesek naponta többszöri, nagymennyiségű gyógyszer bevételével járhatnak. Mindazonáltal az életminőség javítását szolgáló gyógyszerek bevétele nem jelentheti automatikusan a kellemetlenségek fokozódását.

A HIV-ellenes kezelés általában három-négy vírusellenes gyógyszer kombinációjának együttes alkalmazásából áll. A kombináció rendszeres szedésével (a gyógyszeradagok 95%-ának bevételével, azaz hetente maximum egy-két dózis kihagyásával!) érhető el a HIV ellenes kezelés elsődleges célja, a vérben a vírusmennyiség kimutathatósági szint alatt (tehát olyan alacsony vírusmennyiség, amely a rendelkezésünkre álló laboratóriumi tesztekkel nem mutatható ki), vagy a lehető legalacsonyabb szinten tartása. A fentiek megvalósítása esetén érjük el a következő célt, az immunrendszer egészséges szinten tartását (CD4 típusú sejtek legalább 3-400/mm3 felett). Az egészséges immunrendszer megakadályozza az AIDS-hez társuló betegségek kialakulását, azaz fenntartja a jó életminőséget. Mindezeket figyelembe véve a betegség kezelésére olyan gyógyszereket kell választania, mely:

  • segít a HIV kimutathatósági szint alatt (20/mm3), vagy a lehető legalacsonyabb szinten való tartásában, valamint az egészséges immunrendszer fenntartásában
  • segít kivédeni a rezisztencia kialakulását (amikor a vírusok úgymond megszokják a gyógyszereket és jelentős vírusszaporodás indul meg, majd csökken a CD4 sejtek száma, végső soron kialakul az AIDS stádium)
  • jól tolerálható és könnyen alkalmazható.

A HIV elleni gyógyszerek gátolják a vírus szaporodásához szükséges valamelyik fontos lépést. A gyógyszerek kapcsolódnak a szaporodási folyamatban részt vevő egyik fehérjéhez. Az első HIV ellenes készítmények, a ’nukleizod/nukleotid reverz transzkriptáz inhibitorok’, valamint a ’non-nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok’ a reverz transzkriptáz elnevezésű fehérjéhez kapcsolódnak a szaporodási folyamat kezdetén. A ’proteáz inhibitorok’ a szaporodási folyamat későbbi fázisában részt vevő proteázokhoz kapcsolódnak. Mindkét gyógyszercsoport a vírus szaporodását gátolja meg.

Az újabb csoportú gyógyszerek köző tartozik a fúzió-gátló, subcutan injectio formájában adagolható enfuvirtide (T-20) és a vírus genom integrációját gátló, ’integráz-gátló’ raltegravir.

A kimutathatósági szint alatti vírusmennyiség segít magasan tartani a CD4 sejtek számát, mert a CD4 sejteket pusztító víruspartikulumok száma csökken. A közel egészséges immunrendszer segít a fertőzések és más típusú betegségek elleni védekezésben, ezért a HIV kimutathatósági szint alatti tartása a legjobb útja az életminőség megtartásának.

A kimutathatósági szint alatti vírusmennyiséggel rendelkezők általában sokkal jobban érzik magukat és ezt az állapotot általában sokkal könnyebb is fenntartani. Klinikai vizsgálatok adatai szerint a depressziós betegek nem szedik szabályosan gyógyszereiket, ezért gyakran a terápia megváltoztatása, sőt megszakítása is szükségessé válhat. Mások, akik lelkileg jól érzik magukat, a gyógyszereket pontosan szedik, azok vírusmennyisége sokáig a kimutathatósági szint alatt maradhat.

A vírusnak életben maradásához folyamatosan másolnia kell önmagát, ezt replikációnak hívjuk. Valamennyi másolat magában hordozza a mutáció lehetőségét, azaz a vírus genetikai információjának megváltozását. A mutációk a HIV vírust felépítő fehérjék komponenseinek megváltozását eredményezik. Ha a mutációk a HIV ellenes gyógyszerek kötő és gátló helyeit érintik, a gyógyszerek nem gátolják meg többé a vírusreplikációt.

Rezisztenciához vezető mutáció alakul ki, ha vérében a gyógyszerek szintje nem elég magas a vírus szaporodásának meggátlásához. Ezért alapvető fontosságú az adherencia (az orvos által elrendelt gyógyszerek idő és mennyiségbeli pontos szedése). Ha a fertőzött elfelejt egy dózist bevenni, szervezetében a gyógyszerek vérszintje a vírus szuppressziójához szükséges szint alá süllyedhet. A gyógyszer hiányában a HIV enormis mértékben képes szaporítani önmagát, azaz egy vagy több helyen is mutáció alakulhat ki, tehát a szedett gyógyszerek a későbbiekben már nem hatnak.

A HIV ellenes kezelés legnagyobb problémája a rezisztencia, mely a legfőbb oka a kezelés eredménytelenségének. Rezisztencia akkor alakul ki, ha a vírusok mutálódnak (átalakulnak) olyan helyeken, melyek a gyógyszer támadáspontjainak felelnek meg. Ha a rezisztens vírusok szaporodni kezdenek, a gyógyszerek fokozatosan hatástalanná válnak. Ilyen esetekben egy másik gyógyszerkombinációt kell választani, amely akár már több mellékhatással rendelkezhet, kényelmetlenebb lehet a szedése, vagy akár a hatása is kétségesebb.

Néha az egy gyógyszer elleni rezisztencia más szerekkel elleni rezisztenciát is jelenthet. Bár több, mint 20 különböző HIV elleni gyógyszer áll már rendelkezésünkre, a gyógyszerkombinációk száma jóval korlátozottabb, mint amennyit ennyi szer feltételez.

A HIV ellenes kezelés két okból tolerálható. Az első és a legfontosabb, hogy a mellékhatások mennyire befolyásolják a fertőzöttek közérzetét és napi életvitelét. A második, hogy a mellékhatások mennyire akadályozzák a HIV-pozitívokat az orvosi előírások szerinti rendszeres és pontos gyógyszerszedésben, hiszen ez a legfontosabb a hatékonyság megőrzésében. A rendszertelen gyógyszerszedés rezisztencia kialakulásához vezethet, mely gyógyszerváltást tehet szükségessé, mely több tabletta beszedésével, több mellékhatással és gyengébb hatékonysággal járhat. Soha nem szabad abbahagyni a gyógyszerek szedését, mielőtt a beteg nem konzultált kezelőorvoslásával.

Súlyos mellékhatások jelentkezése esetén lehetséges más csoportba tartozó gyógyszereket alkalmazni, de ez mindig az orvos és a beteg együttes döntésén alapul.

A HIV ellenes kezelés mindig egy gyógyszerkombinációt jelent, tehát különböző időpontokban a fertőzötteknek több, kevesebb tablettát/kapszulát kell bevennie vagy nagyon ritkán öninjekcióznia magát. A beszedett tabletták száma jelenti az úgynevezett „gyógyszerterhelést”. Nagymennyiségű gyógyszer napi többszöri bevétele rontja a HIV-pozitívok életminőségét, ezért lehetőleg törekedni kell a lehetséges legkevesebb mennyiségű szer alkalmazására.

Bár már rendelkezésünkre állnak naponta egyszer alkalmazható antiretroviralis gyógyszerek, azért az esetek többségében a különböző gyógyszereket naponta több alkalommal kell beszedni. A napi egyszeri terápia megválasztásakor figyelembe kell venni az esetleges étrendi, vagy folyadékbevitellel kapcsolatos megszorításokat. Bizonyos, napi egyszer szedhető szerek szedése egyszerűnek tűnhet, de ezek általában nem oldják meg a gyógyszerkombináció napi két-háromszor szükséges bevételét.

Egyes készítmények több hatóanyagot is tartalmazhatnak, ezért jelentősen csökkenhet a „gyógyszerterhelés”. Célszerű a déli gyógyszerbevétel kikerülése, hiszen ezt a legkönnyebb a munkahelyen, vagy a napi aktivitás közben elfelejteni. Ma már elérhető az úgynevezett hármas kombináció egyetlen, lefekvés előtt tablettában való alkalmazása is.

Confused by my toorapid speech and my academic essay writing service review horrid handwriting on the black?